2009. október 29., csütörtök
A felkészülés elkezdődött: utolsó Kaukázus akusztik koncert épp a ZsöllyeHANGulatban november 20-án, pénteken 20 órától
IDÉZET A ZENEKAR HONLAPJÁRÓL: "ZENEKARI KÖZLEMÉNY ÉS CSOKITORTA
Pár nappal ezelőtt, őszinte meglepetéssel olvastuk az arra érdemes hazai online sajtóban a saját temetésünkről szóló híreket. Gondoljon bele bárki milyen érzés az, amikor az ember egyszer csak arra ébred, hogy halott. Felkelsz, elmész fogat mosni, kinyitod az újságot és rájössz, hogy halott vagy.
Voltak akik őszinte örömtáncot jártak, hogy "na végre csak beadták a kulcsot", és voltak persze olyanok is akik sajnálkozva álltak fölöttünk. Béke porainkra.
Telefonhívásokat kaptunk amiben ismeretlenek és aggódó barátok arról érdeklődtek miért is haltunk meg. Ez elbizonytalanított bennünket.
Egyben azonban arra is indított, hogy tüzetesebben megvizsgáljuk, élünk-e még vagy már csak virtuálisan létezünk, itt az interneten.
Nem volt könnyű eldönteni. Egyetlen kapaszkodót találtunk, hogy idén másodszor nyilvánítottak bennünket halottnak. Márpedig a józan ész és a tudomány mai állása szerint, akit egyszer halottnak nyilvánítanak, az nem halálozhat el fél évvel később még egyszer. Ez a felismerés megnyugvással töltött el bennünket, hiszen a logikai ellentmondás kínálta ösvényen haladva kiszámítottuk: annak valószínűsége, hogy még létezünk, legalább 65%. Ez jó arány. Így végül fellélegeztünk.
Nem szűntünk meg, nem oszlottunk fel, de a közeljövőben sem tervezzük mindezt.
Döntöttünk viszont arról, hogy a Kaukázus zenekar 2010 január 3-tól előre nem tervezett ideig biztosan nem ad tánczenei koncerteket.
Döntésünk mögött nincsenek rejtélyes okok. Illetve csak ilyenek vannak, de azok még előlünk is el vannak rejtve. Így itt most nehéz lenne számot adni róluk.
A magyar sanzonbizottság és a tömegkultúra kritikusai szerint az általunk képviselt demagóg tánczene kártékony hatással van az ifjúság erkölcsi és szellemi fejlődésére. Mivel táncolni valóban nem tudunk, igazat adtunk nekik. Döntésünknek mégsem ez az oka.
Talán ez az első olyan szituáció az életünkben, amikor nemet mondunk a kínálkozó lehetőségre. Abban mindenki egyetért a zenekaron belül, hogy nem akarunk a magyar pop sztárjai lenni, nem áll jól nekünk az ami, az arra érdemesebbeknek igen. Kivéve a Zozit, de ő punk.
Nem tudjuk elképzelni magunkat 40 évesen kopaszon és kövéren a nagyszínpadon szalai évát énekelve. És ez talán nem is baj.
Sok mindent elértünk, a Kaukázus-közösség segítségével, amit 2004-ben igazán elképzelni sem tudtunk. A zenekar az elmúlt 5 évben több száz koncertet adott, 2009-ben eljutott a legtöbb fesztivál nagyszínpadára is úgy, hogy soha nem jelent meg lemeze kiadónál, azaz hivatalosan amatőr műkedvelők vagyunk.
Ez a közösség és az internet adta lehetőségek sikere. Az elmúlt években a magyar zenei élet megújult, rengeteg olyan formáció kapott teret, aki korábban nem és ezek közül a Kaukázus csak egy. De ott vannak olyan kiváló zenekarok mint a 30y, a PASO, Péterfy Bori, Vad Fruttik, és sorolhatnánk.
A Kaukázus idén 5 éves. E fölött érzett örömünkben alkotói szabadságra megyünk az elkövetkező időszakban. Legközelebb akkor szeretnénk közönség elé lépni, ha értékes új lemezanyag lesz a kezünkben. Ennek várható időpontját ma megjósolni kifejezetten nehéz lenne úgy, hogy ugyanakkor elkerüljük az okkultizmus vádját..."
Kaukázus zenekar
Címkék:
FMH,
Kardos-Horváth János,
Kaukázus,
színházterem,
ZsöllyeHANGulat