Hjaj, de sokat kell még addig aludni: Heaven Street Seven a ZsöllyeHANGulatban, december 3-án, csütörtökön

Hogy a Heaven Street Seven akusztikusan játszik, már nem újdonság, ugyanakkor – álljon meg a menet, itt kedvet csinálni akarunk – nem mindennapi dolog. Sőt, tulajdonképpen, hiszen nagyjából bő két éves história, azért mégis csak újdonság és igazi ritkaság a zenekar naptárjában. A dalait egyébként is többnyire „egy szál gitár” felől megközelítő öttagú együttes akusztikus történetének kétségtelenül meghatározó pillanata a 2007 elején adott Művészetek Palotája-beli koncert volt, ahol Szűcs Krisztiánék áthangszerelt dalokkal, a vendégeskedő Karaván Familia roma folk formációval és a Csík zenekar felől ismerős vonószenész-barátokkal, valamint a vibrafont megszólaltató Presser Gáborral léptek fel. A Heaven Street Seven az elmúlt esztendőkben tovább gombolyította ezt a fonalat, s több akusztikus koncertet is adott – hol Karavánékkal, hol vonósnégyessel, hol Both Miklós gitáros-hegedűssel (aki, ha kell tangóharmonikát is ragad); áthangszerelt dalokkal, más színekkel, más ízekkel, más tempókkal, más dinamikákkal. Ugyanazokkal a dalokkal, csak egy kicsit másképpen. De végül is, a dal ugyanaz marad. Nem?