Hogy a Heaven Street Seven akusztikusan játszik, már nem újdonság, ugyanakkor – álljon meg a menet, itt kedvet csinálni akarunk – nem mindennapi dolog. Sőt, tulaj-donképpen, hiszen nagyjából bő két éves história, azért mégis csak újdonság és igazi ritkaság a jövőre tizenöt éves zenekar naptárjában. A dalait egyébként is többnyire „egy szál gitár” felől megközelítő öttagú együttes akusztikus történetének kétségtele-nül meghatározó pillanata a 2007 elején adott Művészetek Palotája-beli koncert volt (ahol Szűcs Krisztiánék áthangszerelt dalokkal, a vendégeskedő Karaván Familia roma folk formációval és a Csík zenekar felől ismerős vonószenész-barátokkal, va-lamint a vibrafont megszólaltató Presser Gáborral léptek fel).
A Heaven Street Seven az elmúlt esztendőkben tovább gombolyította ezt a fonalat, s több akusztikus koncertet is adott – hol Karavánékkal, hol vonósnégyessel, hol Both Miklós gitáros-hegedűssel (aki, ha kell tangóharmonikát is ragad); áthangszerelt dalokkal, más színekkel, más ízekkel, más tempókkal, más dinamikákkal. Ugyanazok-kal a dalokkal, csak egy kicsit másképpen, egy kicsit visszafejtve, felgombolyítva a HS7-számok fonalát. De végül is, a dal ugyanaz marad. Nem?
December 3-a egy újabb, ilyen különleges, akusztikus alkalom – a HS7 ezen az estén a Fővárosi Művelődési Házban már hetek óta „üzemelő” ZsöllyeHANGulat koncertsorozat keretében ad színházi koncertet. Az est különleges vendége a már említett, a Napra zenekarból és a Barbaróból is ismerős Both Miklós.
A koncert további különlegessége, hogy a Heaven Street Seven, amely jövőre lesz 15 éves, ezen a koncerten egy kis dokumentumfilmet is bemutat a koncertre érkezőknek, amely a zenekar elmúlt másfél évtizedből villant fel történeteket.