2009. december 1., kedd

Múlt héten új lemezét kóstolgattuk, most őt magát kérdeztük: interjú Takáts Eszterrel


...egy roppant (Zsöllye)hangulatos este után egy roppant elragadó nővel...

Mit hallottál eddig a ZsöllyeHANGulat sorozatról, és hogy érezted magad múlt csütörtökön? Vonzanak téged az ilyen jellegű koncertek – akár nézőként, akár zenészként?

A Zagart hallottam, amikor indult a fesztivál, aztán nem tudtam jönni, mert utazgattam le Pécsre próbálni a zenekarral. De tetszett, abszolút bírom ezt a hangulatot.

Most készült el legújabb nagylemezed, a Ha egy nő szeret… Ez azt jelenti, hogy már túl vagy a „Rövidtáv”-on a magánéletedben? Hol tart a „csömörből gyönyörbe” project?

Igazából egy érettebb női korba léptem, továbbra is hajlok a függetlenségre, ez egy összegző számadás az elmúlt 10 év korszakából. A „csömörből gyötörbe” tézist is megismerhettem, de a „csömörből gyönyörbe” a végsőkig tart.

A dalszövegeid nagy része a szerelmet és a kapcsolatokat járja körül. Jelenleg ez a legfontosabb momentuma - netán hiányossága - az életednek, vagy egyszerűen csak egy hálás témakör, amiről jó érzés írni?

Amióta megszülettem, intenzíven értek a tapasztalatok, amik alapján hiperérzékenyen érintettek az emberek közötti kapcsolati dolgok. Mélyebben, és szövevényesen élem meg, és látom a keresztmetszeteket, de igazság szerint a fájdalmam és a dühöm már lecsillapodott. A zene az, amin keresztül mindezt megfogalmazhattam, és átélhetem. A magánéletem titok számomra is olykor, az tény, hogy független szellemiségben szeretek élni, a magam uraként.

Mit gondolsz, jöhet olyan momentum az életedben, ami kapcsán felhagyj a zenéléssel? Milyen foglalkozást tudnál még magadnak elképzelni?

Egyedül az e világból való átlépés választhat el tőle, vagy egy olyan jellegű betegség, ami örökre elveszi a hangom (sajnos már volt súlyosabb hangszalagbetegségem, de sikerült új esélyt kapnom), akkor viszont írni szeretnék, és kertészkedni, állatokat nevelni, főzni, táncolni. (ezek töltenek fel).

Mi a helyzet a Gumizsuzsival? Őket lehet már állandó társaidnak, kísérőidnek tekinteni, vagy túl sok még a szóló-felkérés, netalántán az elvárás feléjük, hogy teljesen kisajátíthasd őket?

A GumiZsuzsi egy „megbonthatatlan egység”, ragaszkodom a srácokhoz, és nekünk együtt kell maradnunk a legtovább, ameddig lehetséges, ettől függetlenül nem szűnik meg a szóló-és duó koncertek sora sem, hiszen műfajilag és helyszínileg is van különbség. A z egyik „kicsi” a másik „nagy”. Magam pedig szeretek játszani, és szólóban sem akadály, minden marad, ahogyan eddig volt.

Milyen távlati céljaid vannak, illetve van-e olyan vágyad, ami még nem teljesült a zenélés kapcsán? Pl. együtt színpadra állni valakivel, vagy akár csak a dalait eljátszani, valami számodra különösen kedves helyszínen zenélni…

Igen, ezzel kapcsolatosan már megvan a következő lemeztervem is, de ez még maradjon titok, addig is ajánlom mindenkinek a legújabb korongot.